Mikor

Mikor mellemen ingem szétnyitod, 

megborzong bennem ösztön s gondolat,
fogalmaznék, de minden mondatom 
kettéharapja gyönyörű fogad.

Hulla a fény

A fény
felakasztotta magát.
Aranybitóra
Hoppszla hopp!
Most elkapod.
Ugorj csak egy jó nagyot!
Tépd le az égről!
Reccsen a nap,
döng a magasság,
öklöd odacsap.
Hulla a fény,
hulla ma nékem.
Leng csudamód
ragyogó
büdösen az égen.

This is a weeping song

Ez egy sirató dal

Egy könnyhullató fal

Míg az álom bezár sírsz

Ez egy sirató dal

De hosszan sírni nem bírsz

Végül

Állsz a parton. Kés van a kezedben.
Szemedben könny, szívedben harag.
Ordításod szétfoszlik a csendben.
Ölsz. És végül: megölöd magad.

Nem keresni és mégis megtalálni

Kivételesen teljesen szubjektíven :)

Pár hónapja az egyik ismerősöm megmutatta az újonnan átrendezett kis birodalmát, és büszkén prezentálta az "Emlékeim" elnevezésű polcrészt, amely előtt én döbbentem álltam.

Cigisdobozok (számára biztosan fűződött hozzájuk valami kellemes emlék) kólásüveg, vegyipar csodái alkoholos italok üvegcséi, iPhone dobozok, meg pár ezmegaz.

Nem szokott könnyen elállni a szavam, és mivel nem akartam megbántani, sem magamat meghazudtolni, így összehoztam: "És sehol egy óvszeres doboz?" kérdést.
Miközben az zakatolt a fejemben, hogy ha eljön nálam az az idő, hogy lepereg előttem az életem filmje, és csak a legjobb, legdominánsabb emlékek bukkannak elő, kizárt dolog, hogy ilyenek legyenek benne (persze a cigisdoboz és alkoholos vackok meglepőek is lennének, de kávéscsészére sem számítok valójában:))

Viszont ez a csoki és a hozzá tartozó barátság remélem, hogy benne lesz :)

Szerethetünk-e egyszerre több embert igazán?

Ha szavazásra bocsátanánk, akkor biztosan lenne, aki úgy gondolná, hogy csak egyetlen embert szerethetünk igazán. Mások azon a véleményen lennének, hogy több embert is lehet őszintén szeretni.

Aztán lennének, akik úgy vélik, hogy szeretheti az ember a szüleit, gyerekeit, barátokat, de ez nem az igaz szerelem érzése, hanem egy teljesen más jellegű szeretet.

Ha visszatérünk oda, hogy azt szeretjük igazán, akinek különleges, nagy értéket tulajdonítunk, és egyedülállónak érezzük, akkor vizsgáljuk meg ezt a kérdést ebből a szemszögből.

Ha valaki két baráttal /barátnővel / szeretővel tart fenn szeretetre épülő kapcsolatot, akkor vajon mindkettőt ugyanúgy lehet szeretni?

Mindkettő egyedülállóan fontos lenne a számára? Vagy mindkettő kedves a számára, de egyikük sem a legfontosabb?

Érezhetünk persze egyszerre több embert is fontosnak, vonzónak, kedvelhetjük őket, de nyilvánvalóan nem szeretjük őket igaz szerelemmel. Vagy mégis? Mert az egyik ember így különleges, a másik pedig amúgy?