A boldogság

Sonja Lyubomirski, aki - lehet, hogy a nevéből nem erre következtetnénk, de – egy ismert amerikai boldogságkutató, arra jutott, hogy a boldogságszintet 50%-ban genetikai adottságaink, 10 %-ban a környezeti adottságaink és 40 %-ban szándékos tetteink határozzák meg. Ezt valóban több kutatás is igazolta. Ha az eredményeket erre a 3 összetevőre csökkentjük, a boldogság szándékos tetteinkkel befolyásolható része általában 31-42 % közötti arányra jön ki.

Ebből a felsorolásból azonban kimaradt egy komponens, méghozzá a véletlen (ami sok ember szerint nincs is:)) Nevezzük akkor inkább a figyelembe nem vett tényezők összességének. Mivel ez nem volt az összetevők között, könnyen lehetséges, hogy ez a 40 % nem is 40, hanem mondjuk csak 20.

Az imént említett kutatásokban a boldogságszint megítélése értelemszerűen nem objektív méréseken alapult, hanem szubjektíven adott válaszokon.

Viszont könnyen meglehet, hogy mindenkinek máshol van a küszöbértéke, amely felett boldognak, alatta pedig boldogtalannak érzi magát. Nem tudhatjuk, hogy egy ember, aki elégedetlen a saját boldogságszintjével, valójában nem boldogabb-e, mint egy másik „igénytelenebb” és ezért elégedettebb társa.

Ezzel együtt érdekes, hogy még egy ilyen „lágy” változókkal elvégzett vizsgálat is kimutatott egy jelentős komponenst, amelynek mértéke csakis rajtunk múlik.

Még ha ez csak 20 %, akkor is képzeljük el, hogy a fizetésünk, bevételünk emelkedik húsz százalékkal, ugye, hogy nem is kevés az?

Tegyük ehhez hozzá azt is, hogy a 20 % csak egy átlag. Lehet ennél nagyobb és kisebb is ez a szám.
A kutatások azt is kimutatták, hogy vannak, akik egyszerűen boldog embernek születtek, az ő esetükben sokkal kisebb ez a szám. Akik nem ilyen szerencsések, azoknál viszont lényegesen magasabb is lehet.

Ebből látszik, hogy Tolsztojnak nem feltétlen volt igaza, amikor ezzel kezdte az Anna Karenina-t: „Все счастливые семьи похожи друг на друга, каждая несчастливая семья несчастлива по-своему”  (A boldog családok mind hasonlók egymáshoz, minden boldogtalan család a maga módján az)

Térjünk vissza a hétfő reggeli „mosolyogtassunk meg valakit” projekthez!
Ha elfogadjuk, hogy a környezet csak 10 %-ban hat valakinek a boldogságára, akkor is próbáljunk kedvesek lenni, főleg, ha azon szerencsésekhez tartozunk, akik eleve boldog(abb)nak születtünk :)

Szolgálati közlemény: Akkor is tessék mosolyogni, ha nem jut minden napra egy „reggeli Heni”, attól még van törődés, barátság, és most is fogom a kezedet.
Különben meg tudjuk, hogy a jégkorong az olyan, hogy ha az ember foga, arca, szája sérül, az jó, mert attól még lehet korizni :)