Mihez kezdjünk a csalódással?

Ha már visszakanyarodtam a féltékenységhez: hogyan lehet jól kezelni azt, ha az embert csalódás éri?

A csalódás okozhatja azt is, hogy kijózanodunk, de ha fájdalmasan sértőnek is érezzük, akkor bajban vagyunk.
Ha elkezdünk negatív érzelmeket táplálni az iránt, aki miatt sértve, megbántva érezzük magunkat, akkor saját magunknak okozzuk a legnagyobb kárt.

Valószínűleg mindannyian tisztában vagyunk azzal, hogy a legnagyobb csalódáson is túl kell lépnünk. Mit tehetünk ezért?

Természetesen nem a szőnyeg alá söpörve azt, amit érzünk.

Be kell sorolnunk a történteket a tényleges valóság eseményei közé. Kényszerítenünk kell magunkat, hogy olyannak lássuk a valóságot, amilyen. A kényelmes illúzióikat el kell felejtenünk.
Ha a valóságot pont olyannak érzékeljük, amilyen az valójában, könnyebben megszabadulunk a csalódástól.

A sértés az a másik fél valamilyen megnyilatkozása, nem vehetjük magunkra, nem belőlünk indult ki. Tehát semmi köze nincsen a mi önbecsülésünkhöz, és nem engedhetjük meg azt, hogy aláássa azt.

Ha nem tanultuk meg, hogy elválasszuk egymástól a belső és külső kört, és nem tudjuk a belső kört újra kerekké és harmonikussá tenni, akkor is meg kell próbálunk uralkodni magunkon. Azért, hogy ne tegyünk rosszat másoknak, de saját magunknak se ártsunk.

Az izgalom és feszültség levezetésére számtalan veszélytelen lehetőség van, amelyek által meg tudunk szabadulni a negatív érzelmektől (sport, séta, zenélés, közös program a barátokkal, stb)