Úgy találjuk-e az igaz szerelmet?

Nem hiszem. Nem lehet rátalálni, nem várja készen az embert sehol. Megteremthetjük magunknak, mivel nem egy kész termék, ami simán az ölünkbe hullik, csak elég kitartóan kell várni.

Az igaz szerelem egy kert, melybe el kell vetni a megértés, tapintat, segítőkészség, tisztelet és bizalom magvait. Csak ezek után számíthatunk arra, hogy a szerelem szárba szökken, és virágozni kezd, hogy végül majd gyümölcsöt is hozzon.

A szerelemben két dologra vágyunk nagyon: meghódítani a másikat, valamint odaadni magunkat neki. Mindkettőt akarjuk: kapni és adni. Nem csak lelki, hanem testi értelemben is.

Sok minden felsorolódott már, ami kell ahhoz, hogy teljes lehessen a szerelem. Az egyik legfontosabb feltétel még csak érintőlegesen került szóba: a másik tisztelete, pontosabban a másik önállóságának a tisztelete.
Azaz meg kell adni a másiknak a szabadságot, hogy úgy élhessen, ahogyan szeretne. Ha el tudjuk fogadni, hogy a másik egy önálló, szuverén egyéniség, akkor azt is tudomásul tudjuk majd venni, hogyha idővel megváltozik.

A beteljesülő szerelem két fontos összetevője tehát:

• A megértést és egyesülést akaró erotikus szerelem
• A másik önállóságát és változását elfogadó tiszteleten alapuló szeretet

Amikor a szeretet mindkettőre képes, akkor egy bensőséges, beteljesülő szerelem születhet belőle, a bizalom légkörét megteremtve, energiát felszabadítva, toleranciát és jóakaratot szülve.

Kezdjük el pipálni azt, amiben már volt részünk amikor szerelmesek voltunk (magunknak, vagy láttunk, hallottunk már ilyet:))

• Állandó zsizsegés, üde frissesség
• „Soha nem fáradok el” érzés
• Embertársaink hibbantságának könnyebb tolerálása
• Az egész világot magunkhoz tudnánk ölelni hangulat

Olyat is látott már biztosan mindenki, hogy miként viselkedik az az ember, akinek lejtmenetben van éppen a kapcsolata. De azt most hagyjuk :)