Belső harmónia = unalmas élet?

Ha már rendben van az önbecsülésünk, harmonikus a belső körünk, és kiegyensúlyozott a kapcsolatunk a külső körrel, nem válik unalmassá az életünk?

Attól, hogy arra törekszünk, hogy fenntartsuk a belső rendet az életünk nyugodtabb lesz, de nem lesz unalmas.
Attól, hogy kimaradnak belőle a nagy veszekedések, bosszankodások, lehet, hogy már nem lesz olyan izgalmas :), de semmivel sem lesz szegényebb.

Intenzívebben élhetünk, elfogulatlanul, nyíltabban, figyelmesebben, megértőbben.
Nem attól gazdagabb az élet, mert állandóan mozgásban van, hanem attól, hogy odaadással, örömmel éljük meg.

Aki figyelt eddig, az tudja, hogy mi az erre felhozható legjobb példa:

Az őszinte szerelem