Negatív érzelmek

Miért szenved napjainkban is rengeteg ember, holott látszólag semmi okuk nincsen rá?

Sokan vannak, akik nem tudnak függetlenek lenni, nem érzik magukat belsőleg szabadnak, ezért tele vannak gátlásokkal, lelkileg blokkolja őket ez. És a lelki bajok idővel testi tüneteket is produkálnak.

Nehéz ugyan tudatosítani magunkban, hogy „Az ember nem attól szenved annyit, ami történik vele. Inkább attól, ahogyan ezt tudomásul veszi”

Említettem már pár bejegyzéssel korábban, hogy nem kell rágódnunk azon, ha csalódottnak vagy sértve érezzük magunkat. Lássuk most akkor, hogy miért ne tegyünk így!

Ha valami miatt bosszúsak vagyunk, akkor saját magunkat bosszantjuk fel valójában, kerülő úton, másokat használva fel ehhez.

Ha csalódottak, bosszúsak, sértődöttek vagyunk, akkor valami balul sült el, nem úgy történt, ahogyan azt elvártuk. Mivel annyira másképpen történt, mint amire mi számítottunk, feltételezhetjük, hogy mi személy szerint mindent megtettünk azért, hogy úgy alakuljanak a dolgaink, ahogyan azt terveztük.
De lehet, hogy mégsem voltunk eléggé meggyőzőek (de magunkat miért ostoroznánk?) vagy a másik fél hozzáállásával volt a gond (de mások miatt főleg miért bosszantanánk magunkat?)

Aki ezt olvassa, és nem ismerős számára az az érzés korábbi saját tapasztalatból, hogy valamin felbosszantja SAJÁT MAGÁT, belehergeli, lovallja MAGÁT a bosszúság, csalódottság, sértődöttség érzésébe, annak kár is innen tovább olvasnia, mert tökéletesen kezelte eddig is az ilyen helyzeteket :)

Mi emberek sokszor nem a valóságban élünk, hanem egy „én”-nek nevezett kis külön világban. Ez pedig a képzelődések tárháza. Itt elképzeljük, hogy jól nézünk ki, vagy éppen az ellenkezőjét: hogy dehogyis. Nagyszerűnek érezzük magunkat, vagy semmire sem alkalmasnak. Minden egyes embernek ilyen dolgok kóborolnak a fejében, hogy milyenek vagyunk, és milyennek látnak minket mások.
Mivel folyton ismételgetjük ezt magunkban, igaznak érezzük ezeket a képeket.

Mivel pedig sokat foglalkozunk saját magunkkal, ezek a képzelődések eltérítenek minket a valóságtól, és saját énünket tesszük a világ közepévé.

Térjünk vissza oda, hogy mégis, mindezek ellenére úgy érezzük egy csalódás után, hogy az a mi hibánk.

Ha szabadon választhatunk, akkor mit szeretnénk érezni egy csalódás után?

1. Megszabadulni a csalódástól, és megkönnyebbülni?
2. Avagy hosszasan búslakodni a csalódás miatt, és egyre távolabb kerülni a valóságtól?

Na, ugye, hogy ugye :) El kell engedni a bosszúságot, csalódottságot, sértettséget, megbántottságot, haragot, mert nem kell nekünk!