Meddig szerelem a szerelem?

Aki volt már szerelmes biztosan egyetért azzal, hogy a szerelmesnek lenni elbűvölő, felemelő érzés. Kaput nyithat egy harmonikus kis világba.
Vajon mindenki belép ezen a kapun? Vagy van olyan is, aki csak bekukucskál egy kis résen?

Meddig szerelem a szerelem?
Az első szenvedéllyel teli időszakban?  És amint az elmúlt, tovább kell lépni, új partnert keresve? Hogy folyamatosan fenn lehessen tartani a szárnyalós időszakot, ahhoz tovább kell lépni, de nem hinném, hogy ez okos megoldás.

Létezhet-e szerelem első látásra? Ami azonnal magával ragad, kölcsönösen érzi mindkét fél, és határtalan az elragadtatottság.

Ha nem létezik, akkor az erős vonzalomból alakul ki fokozatosan a mély összetartozás érzése?

Tfh, a rajongó, mindent elsöprő szerelem pusztán az emberek vágyaiban él. Éppen ennek köszönhetően könnyen beleszeretünk olyasvalakibe, aki megfelel a bennünk élő illúzióknak.

Ez elsősorban a külső megjelenés lehet, amihez az arckifejezések, mozdulatok, testbeszéd társul, amit egységét tekintve, az illető kisugárzásaként érzékelünk.  Vagyis az elsőként látható dolgok megfelelnek az elvárásoknak.

Mikor leszünk azonos hullámhosszon?

Értelemszerűen akkor, amikor a szellemi értékek terén támasztott elvárások is találkoznak. Ha megfog minket a másik jelleme, intelligenciája is, és még az érdeklődési körünk is hasonló, akkor érezhetjük, hogy ez nem csak a szenvedélyes szerelem, hanem már közelít a – még mindig nem definiált – igaz szerelemhez.

Ha idáig már nem jutunk el, csak a szenvedélyes részéig, akkor abból mindig csalódással fogunk kilépni. Ez egy ördögi kör lehet, mert amíg nem szabadulunk az illúzióktól, és nem teszünk kísérletet arra, hogy megfordítva a dolgot ne a szenvedélyeset keressük, hanem az igazat, csalódás csalódást fog követni.